Halott Csillagot Fény Körözte A Kis Magellán Felhőben

A Földtől mintegy 200,000 XNUMX fényévnyire lévő Kis Magellán-felhőben, a gáznemű szálak bonyolult gubancában rejtőző, megfoghatatlan hiányzó tárgyat fedeztek fel a csillagászok az ESO Chilében található Very Large Telescope MUSE műszerének új adatai alapján.

Az 1E 0102.2-7219 rendszerben található figyelemre méltó gázgyűrű lassan tágul a szupernóva után visszamaradt számos más gyorsan mozgó gáz- és porszál mélyén.

Az ESO chilei Very Large Telescope-járól és más távcsövekről készült új felvételek csillagokból és izzó gázfelhőkből álló gazdag tájat mutatnak be az egyik legközelebbi szomszédos galaxisunkban, a Kis Magellán-felhőben.

A csapat észrevette, hogy a gyűrű középpontjában egy röntgenforrás áll, amelyet évekkel korábban feljegyeztek és p1-nek jelöltek. Ennek a forrásnak a természete rejtély maradt.

Különösen nem volt világos, hogy a p1 valójában a maradványon belül vagy mögötte található. Csak amikor a gázgyűrűt – amely neont és oxigént is magában foglal – észlelték a MUSE segítségével, a tudományos csapat akkor vette észre, hogy tökéletesen körbeveszi a p1-et. Az egybeesés túl nagy volt, és rájöttek, hogy a p1-nek magában a szupernóva-maradványban kell lennie. Miután a p1 helye ismert volt, a csapat a Chandra X-ray Obszervatórium meglévő röntgenmegfigyelései alapján megállapította, hogy egy izolált neutroncsillagról van szó, alacsony mágneses térrel.

"Ha pontforrást keresel, az nem lesz sokkal jobb, mint amikor az Univerzum szó szerint kört rajzol körülötte, hogy megmutassa, hol kell keresni" - mondta Frédéric Vogt, az ESO csillagásza egy sajtóközleményben.

Amikor a hatalmas csillagok szupernóvaként felrobbannak, forró gázból és porból álló alvóhálót hagynak maguk után, amelyet szupernóva-maradványként ismernek. Ezek a turbulens struktúrák kulcsfontosságúak a nehezebb elemek – amelyeket a hatalmas csillagok életük és haláluk során felforralnak – a csillagközi közegbe történő újraeloszlásához, ahol végül új csillagokat és bolygókat alkotnak.