Az Externsteine bizarr magas oszlopai: mítoszok, legendák és szent rituálék a rég letűnt időkből

A furcsán csavart mészkősziklákból készült Externsteine a németországi Rajnától északra, a Teutoburg-erdőben található.

Externsteine hősi mítoszokhoz és legendákhoz kötődik a rég elmúlt idők bátor harcosairól. A skandináv Eddákhoz és Hitler kitartó árja mítoszához kapcsolódóan a teuton kultuszközpont, Externsteine a híres Yggdrasil – Világfa helyszíne is volt.

Az 1920-as és 30-as években a náci párt az Externsteine-t használta a német identitás szimbólumaként, de ennek a szent helynek a története és jelentősége sokkal régebbre nyúlik vissza.

A közhiedelem szerint a köveket éjszaka óriások rakták oda, és ott égette el őket az ördög, ami megmagyarázza groteszk, sőt ijesztő megjelenésüket.

Ez a szellemi szentély – az ég felé élesen kirajzolódó, egyenetlen oszlopokkal, mintegy 30 méter magas – egykor heves harc tárgya volt a pogány istenségek követői és a keresztény szerzetesek között.

A germán nép spirituális hagyományában Externsteine az angliai Stonehenge-hez hasonló fontos szerepet játszott.

A Teutoburg-erdőt számos őskori titok veszi körül, és az Externsteine bizarr sziklahalmaz is.

Minden, amit erről a helyről, különösen eredete és jelentése ismert, megtévesztőnek és bizonytalannak bizonyult. Egy elmélet szerint a helyszínt a kőkorszakban sok előadásra használták; egy másik szerint vallási funkciói nem régebbire nyúlnak vissza, mint a 12. században.

A magas sziklakibúvások között emberi arcok furcsa megjelenései és mitikus sárkányszerű lények titokzatos alakjai láthatók, amelyek nyilvánvalóan véletlenül jöttek létre a sziklák repedéseiből, repedéseiből és kidudorodásaiból.

Az Externsteine sziklák körülbelül 70 millió éves homokkő tornyok, amelyek tetején még mindig felismerhető egy templom maradványa. Ennek a templomnak mindenképpen csillagászati célja van, mert lekerekített kis ablakai a nyári napforduló idején a Naphoz és a Holdhoz simulnak.

A csillagászok szerint a kövek egy részét csillagvizsgálónak használták.

Vannak még kamrák, barlangok és titkos átjárók, amelyeket később az egymást követő generációk bővítettek és módosítottak. Vannak fülkék, emelvények és lépcsők, amelyek a semmibe vezetnek. Senki sem tudja megmondani, hogy a sziklákat mikor alakították át szentélyek, alagutak és zsákutcák csoportjává.

Néhány kamrában a kutatók több égési nyomot találtak, amelyek körülbelül i.sz. 700-ra datálhatók. Ekkortájt az Externsteine-t a nem keresztény teutonok használták, de semmit sem tudunk arról, hogy mi motiválta ezeket az embereket a webhelyre.

Az egyik kamra nyílása a déli napfelkeltéhez igazodik, és ezen a bizonyos reggelen a nap sugarai közvetlenül megvilágítanak egy nagyon csúnya és titokzatos arcot a hátsó falon.

Sokan, akik ezt az arcot nézték, határozottan úgy érzik, hogy az egész tájnak semmi köze a középkori templomhoz és annak tevékenységéhez, hanem messzire nyúlik vissza az időben, sok évszázaddal a hellenisztikus kor kezdete előtt.

Bár ez a kíváncsi arc felismerhetetlen, vannak más jellemzők is, amelyek megerősítik, hogy az Externsteine-ben az ókori kelták egykor fontos szent helyet hoztak létre, majd később, amikor a kelták elmentek, a teutonok a teutoburgi erdőben éltek; más tulajdonságokkal egészítették ki az Externsteine-t.

Miért hívják a helyet „Externsteine”-nek? Senki sem tudja; egyes kutatók szerint azonban valószínűleg egy szomszédos hegyvidéki terület nevéből származik – az „Egge”, ami „tojás kövét” jelent. Az i.sz. 1093-ból származó régi német szövegek is tartalmazzák az első dokumentált utalást erre a lenyűgöző szent helyre, amelyek szerint „Agisterstein”-nek nevezik – „a kő a sárkánybarlanggal”.

Copyright © AncientPages.com Minden jog fenntartva. Ezt az anyagot az AncientPages.com kifejezett írásos engedélye nélkül nem szabad egészben vagy részben közzétenni, sugározni, átírni vagy újraterjeszteni.